| Athera világaAthera világának történelme roppant hosszú időszakot foglal magában. A Fény 
és Árnyék háborúja sorozat a Harmadkorban játszódik, amelyből már több mint 
ötezer év telt el. Ha ehhez hozzávesszük az Első- és Másodkor évezredeit is, 
láthatóvá válik, hogy magának a háttérnek a feltárása több könyvet töltene meg. 
És akkor még nem is beszéltünk az Atherához kapcsolódó világokról, és az 
onnan érkezett hatalmi csoportokról.
A könyvekben számtalan apró részletre fény derül, ahogy belemerülünk a 
történetbe. Ám ezek között az utalások között könnyű elveszni, és nehéz 
megérteni, hogy az adott karaktert miért épp azt tette, amit. Ezért pár oldalban 
megpróbálom bemutatni a világ történelmét, a fontosabb helyszíneket és 
eseményeket, valamint a szereplőket. Mindezt annak érdekében, hogy az olvasó 
ne hátráljon meg a szövevényes cselekmény és az aprólékosan kidolgozott világ 
kezdeti nehézségeitől. Az itt leírtak háttérként szolgálnak a könyv 
elolvasásához, de nem fosztanak meg a felfedezés örömétől - nem árulnak el a 
lényeges mozzanatokat.
Ath, a Teremtő első lényei az őssárkányok voltak. Ezek a hatalmas, vad és ősi 
teremtmények emberi mértékkel elképzelhetetlen tudással rendelkeztek. 
Álmaikkal képesek voltak Ath-hez hasonlóan megváltoztatni a valóságot, és új 
dolgokat alkotni. Azt gondolták, hogy a mágikus energia forrását ugyanúgy 
tévedhetetlenül használhatják, és a teremtés mestereivé válhatnak. De tévedtek. 
Megfeledkeztek a Teremtő útjáról, és letértek róla. Az általuk létrehozott lények 
pedig kicsúsztak az irányításuk alól.
Az őssárkányok nem voltak gonoszak, csupán olyan energiákhoz nyúltak, 
amelyhez nem lett volna szabad. Iszonyú lényeket hoztak létre, mint például a 
seardluineket. Ezeket az óriási, macskaszerű ragadozókat csak a gyilkolás vágya 
éltette. Maguk az őssárkányok is áldozatául estek a seardluineknek; a fiatalabb 
példányok szinte kivétel nélkül elpusztultak. Az életben maradt néhány 
képviselőjük örökre lemondott az álmokról, és visszavonult a hegyek mélyére. A 
Teremtő ajándékot küldött a világnak, hogy begyógyítsa a sebeket, amelyet az 
őssárkányok önteltsége okozott Három faj érkezett Atherára, amelyet most 
parávokként, vagy ősi fajokként emlegetnek. Innentől számítjuk az Elsőkor 
kezdetét. A kentaurok, akik ereje a földből származott, és akik saját életük árán 
is megvédték azt. Az aprók népe, a napgyermekek, akik az élet végtelen 
szépségét hivatottak hirdetni. Végül pedig az unikorniszok, akik a kapcsolatot 
jelentették Ath-el és minden élővel. Bárki, aki ezen lények közelébe kerül, átérzi 
a természet, az élet és az alkotás nagyszerűségét.
 
De még a parávok méltósága sem tudta lecsillapítani a sárkányivadékok 
szenvedélyes vérvágyát. Mert nemcsak a seardluinek, hanem a sárkányok 
szárnyaló fantáziájának más teremtményei is elszabadultak. A khadrimok, 
wyvernek, methurik és iyatek például még a Harmadkorban is előfordulnak. A 
parávok háborút indítottak az ivadékok ellen. Véres ütközetek következtek. Már 
közel volt a végső győzelem, de az ősi fajok is a kihalás szélére jutottak.
A legősibb, leghatalmasabb sárkányok is őszintén gyászoltak. Még egyszer, 
utoljára álomba merültek, hogy más világokból hozzanak segítséget. Így 
érkezett meg Atherára a Hetek Szövetsége. Ennek, a nevéből következően hét 
nagyhatalmú varázslóból álló csoportnak az lett a feladata, hogy segítse a 
parávokat, és helyreállítsa a békét.
 
A mágusok voltak az első emberek Athera földjén. Az őssárkányok választása 
azért esett rájuk, mert a Hetek is iszonyú pusztítást végeztek saját világukban. A 
Kráter-tóban jelentek meg, és feloldozást kaptak korábbi bűneik alól. 
Érkezésüktől számítjuk a Másodkort.
 
A Hetek varázslói addigra már megundorodtak a vérontástól, de a 
bűnbocsánatért cserébe mégis teljes szívükből segítették a parávokat. 
Szolgálatuk nem ért véget akkor sem, amikor az utolsó seardluin is holtan 
feküdt, és a föld sebei begyógyultak. Az ősi fajok ugyanis túl kevesen maradtak.
A kontinens négy égtájában található térkapukon keresztül érkeztek meg az 
emberek. A Hetek korábbi otthonaként szolgáló világ ugyanis lassan pusztulni 
kezdett, épp a megtért varázslók által elindított folyamatok következtében. 
Mivel a parávok teljesítették Ath kívánságát, és újra béke honolt Atherán, a 
Teremtő jutalmul gondjukra bízta a begyógyult földet. Ezt azonban meg kellett 
osztaniuk az emberekkel. A Hetek Szövetsége és a parávok egyezséget kötöttek, 
hogy bizonyos feltételekkel engedélyezik az emberek letelepedését és uralmát. 
Az ősi fajok ugyanis nem vágytak hatalomra - számukra a természet jelentett 
mindent. Ezzel kezdődik a Harmadkor, avagy az emberek kora.
A varázslók vállalták, hogy mindenáron megőrzik a világ egyensúlyát, és nem 
hagyják, hogy bármi is tönkretegye azt. Öt nagykirályságra osztották a földrészt, 
és emberi uralkodókat választottak. Mindegyik uralkodó családot felruházták 
egy erénnyel, amely öröklődik, és az emberi gyarlóságot hivatott kiküszöbölni. 
Az emberek egyetértettek abban, hogy részt vesznek a sárkányivadékok elleni 
küzdelemben, és a természettel harmóniában élnek - azaz csak azokat a földeket 
foglalják el, amelyeket a parávok nekik juttatnak.
 
Több ezer évig békében éltek egymás mellett az emberek. A Hetek és a parávok 
egyezsége garantálta, hogy a szemben álló felek ne sodródjanak véres háborúba. 
A megállapodás alapja a Főegyensúly Törvénye, amely azt mondja ki, hogy a 
természet erejét nem lehet az energia beleegyezése nélkül felhasználni, vagy 
más élőlény akarata ellen fordítani.
 
Az újabb katasztrófa ekkor már küszöbön állt, de még a Hetek Szövetsége sem 
sejtette. A Délkapun túl fekvő világba száműzték azokat az embereket, akik nem 
tudtak az Egyezség szerint élni. Itt iszonyú gépeket építettek, és kitört a minden 
addig ismertnél szörnyűbb háború. A feljegyzések ellentmondóak, a lény 
létrejöttének mikéntjét illetően, de abban mind egyetértenek: a Ködszellemet az 
emberek féktelen gyűlölete hozta létre.
 
A Ködszellem, amikor már elég erős lett, áttört a Délkapun, a Harmadkor 4993. 
esztendejében. A Hetek Szövetsége mindent megtett, hogy megakadályozza a 
lény hódítását. A nagykirályok segítségével huszonöt éven keresztül az Earle-
félszigeten tartották. Utóbbiak mágikus hatalmukat a koronaékszerek ékköveiből 
merítették, amelyek fókuszkristályhoz hasonlóan alakítottak ki. 5018-ban a 
nagykirályoknak vissza kellett vonulniuk, mert a Hetek egyik tagja kirobbantotta 
a lázadást, és a Ködszellem utat tört magának. De nem foglalta el rögtön az 
egész kontinenst, mert Lithmere-ben a Hetek ismét útját állták. De ez a védvonal 
már közel sem volt olyan erős, mint a korábbi, és a Ködszellem az évek 
folyamán átszivárgott rajta.
 
A Davien által kirobbantott lázadás elűzte a nagykirályokat, akiknek 
menekülniük kellett. Az öt család örökösei közül négyet a Hetek Szövetsége a 
Nyugatkapun keresztül egy másik világra menekített. A birodalmak nem 
egyszerre buktak el, de a négy trónörökös egyszerre indult útnak. A harcok 
legtovább Havishben tomboltak, és az események tükrében a Hetek őt már 
inkább Atherán rejtették el.
 
5127-ben ugyanis Davien, az Áruló saját akaratából száműzetésbe vonult. 
Lemondott a fizikai létezésről, és test nélküli szellemmágussá változott. De ez 
sem zajlott bonyodalmak nélkül. A Nyugatkapun túl fekvő Vörös-sivatagban 
újabb katasztrófa következett be. Az Ötszáz Éves Szökőkutat védelmező árnyak 
elszabadultak, és elpusztították a szomszédos Mearth városának lakóit. Mearth 
árnyai, vagy Mearth átkaö ölte meg a sivatagon átkelő s'Ellestrion örököst, 
véglegesen kipusztítva ezzel az öt nagykirályi család egyikét.
 
A Hetek Szövetsége látva Mearth végzetét, lezárta a Nyugatkaput, amely 
innentől kezdve csak egy irányban lett járható. Atherán eközben véres harcok és 
politikai csatározások dúltak. A korábbi fővárosok lassan romhalmazzá lettek, 
miközben a köd egyre inkább elfoglalta Athera égboltját. A legyőzött törzsek 
kénytelenek voltak elmenekülni, és a vadonban kerestek menedéket. A parávok 
látva a tomboló erőszakot, fokozatosan elhagyták a kontinenst. Számuk egyre 
csökkent, de néhányan a végsőkig kitartottak, még a napfény eltűnése után is. 
Legtöbben 5070-re eltűntek, de 5100 után már egyetlen képviselőjüket sem 
látták. A Hetek Szövetsége sem tudja, hová menekültek, de még a távozás 
okával sincsenek teljesen tisztában.
 
Ciladis, a hozzájuk legközelebb álló varázsló indult utánuk 5462-ben, de neki is 
hamarosan nyoma veszett. Az elűzött törzsek és a városok lakossága között 
továbbra is jellemzőek a villongások, miközben a Hetek Szövetsége egyedül 
küzd a sárkányivadékok és a természet egyensúlyának fenntartásáért. Nem áll 
hatalmukban, hogy a Ködszellemet elűzzék, és egy ötszáz évvel korábbi 
próféciában bíznak. Ez jósolja meg az elmenekült örökösök visszatérését, akik 
elűzik a lényt Athera égboltjáról, és újra helyreállítják a békét.
Athera óriási kontinens, de nem egyedüli a bolygón. A déli óceán másik oldalán 
található Kathtairr. Ez a világ alig ismert a közemberek előtt, mert a Ködszellem 
hódítása nemcsak a napfényt, hanem a csillagokat is fogságba ejtette. Így a 
tengeri navigáció művészete feledésbe merült, és a kereskedelmi hajók nem 
merik elhagyni a partvidéket. Persze Kathtairr kontinense aligha lenne vonzó 
célpont, mert csaknem teljesen lakatlan. A régi feljegyzések a sárkányok tüzét 
emlegetik fő okként
 
Kathtairr később fontos szerepet kap, de most térjünk vissza Atherára. A négy 
égtáj mindegyikében egy-egy térkapu található. Ezek a Hetek Szövetségének 
felügyelete alatt állnak, és egy kapcsolódó világba vezetnek. Az északi és a 
keleti kapun túli területek teljes mértékben a varázslók felügyelete alatt állnak, 
ide halandó még nem tette be a lábát. A Délkapun túl fekszik Marak - a világ, 
amely életet adott a Ködszellemnek, és azóta lakatlanul áll. A Hetek lezárták a 
térkaput, amely már nem átjárható. A Nyugatkapun túl fekszik Mearth és a 
Vörös-sivatag, valamint Dascen Elur óceánvilága. Mivel ez a történet 
szempontjából fontos terület, ezért ennek rövid történelmét külön fejezetben 
mutatom be.
 
Athera területét öt nagykirályságra osztotta a Hetek és a parávok közötti 
egyezmény. Ezek a következők: Tysan, Rathain, Havish, Melhalla és Shand. Az 
uralkodó családok és a mágikus erények a következők: s'Ilessid - igazságtétel, 
s'Ffalenn - könyörület, s'Lornmein - mértékletesség, s'Ellestrion - bölcsesség, 
s'Ahelas - előrelátás. A nagykirályok és családjuk a parávok építette másodkori 
erődítményekbe költöztek be. Ezeket a lázadás során lerombolták. A városlakók 
egyébként a legtöbb parávok által emelt épületet a földdel tették egyenlővé, mert 
rettegtek az ősi fajok mágiájától. A kontinens-szerte található romok csekély 
számára az szolgál magyarázatul, hogy a parávok viszonylag keveset építkeztek. 
Az ősi romok általában egy energiafókusz köré épültek, amelyek lehetővé teszik 
többek között a gyors utazást, illetve mágikus szertartások helyszínéül is szolgál. 
Előfordul az is, hogy a régi romokra építik fel az új várost - ilyenkor a földben 
szunnyadó energia életre keltése végzetes lehet. Érdekes képződmények még az 
úgynevezett Sötét Körök. Ezek nagy erejű paráv mágiát sugároznak, és épeszű 
ember nem is megy a közelükbe. Egyes feljegyzések szerint ugyanis az 
őssárkányok még nem pusztultak el, és a tizenhét Sötét Kör tulajdonképpen 
bejáró egy-egy ilyen teremtmény börtönbe zárt álmába
 
Célszerű még megemlítni a teljesség igénye nélkül azokat a különleges helyeket, 
amelyek a varázslók fennhatósága alatt állnak. A Mirthlvain-mocsár 
veszedelmes lények bölcsője. A methurik, avagy gyűlölet-kísértetek lakják, 
amelyek parazitaként megszállják az élőlények testét, és saját torz 
elképzelésüknek megfelelően átalakítják azt. A Tornir-csúcsok közt fekszik a 
Varázsló-birtok, az életben maradt khadrimok lakhelye. Ezek az őssárkányokhoz 
hasonló tűzlehelő hüllők, szerencsére kisebbek és kevésbé veszélyesek. A 
Skyshiel-hegységben található a Sziklakürtő, ahová a Hetek Szövetsége a 
legveszedelmesebb lényeket zárja mágikus börtönbe.
 
Végtelenségig lehetne sorolni a hegységeket és erdőségeket, amelyek a régi 
uralkodó családoknak és leszármazottaiknak nyújtanak menedéket, illetve a 
kereskedőcéhek uralma alatt álló városokat - de ezekkel a történet folyamán 
úgyis megismerkedünk.
Dascen Elur világán sokáig csak kezdetleges társadalom létezett. Halászok és 
vadászok lakták azt a kevés szárazföldet, amelyet a tenger meghagyott nekik. A 
népesség létszáma csekély volt, és a különböző csoportok alig tartották 
egymással a kapcsolatot. A kereskedelem fejletlen volt, főleg a kapun túli 
Mearth városába szállítottak élelmiszert.
 
Amikor a lázadást követően a nagykirályok örökösei megérkeztek, minden 
gyökeresen megváltozott. ők ugyanis szinte azonnal korábbi otthonukhoz 
hasonló államokat kezdtek szervezni. A kíséretük segítségével fokozatosan 
központosított hatalmat alakítottak ki. A csekély szárazföldet felosztották 
egymás között. A s'Ahelasok kapták a legkisebb területet, mivel Atherán övék 
volt a legnagyobb királyság (Shand), a s'Ilessidek pedig a legnagyobb vidéket. 
Dari s'Ahelas hercegnőt Sethvir tanította ki a mágiára, ezért ők a számukra 
jutott apró szigeten fejlesztették tökélyre művészetüket.
 
A s'Ffalennek kapták Karthant. A földek aprók voltak és rossz minőségűek. A 
mindig a legrosszabbkor érkező viharok általában tönkretették a termést. Ezért a 
rendelkezésükre álló erdőket kivágták, és hajókat építettek. Ezekkel fuvarokat 
vállaltak, hogy vándorkereskedőként szerezzék meg a betevő falatot az otthon 
tengődők számára.
 
Később félreértések sorozata vezetett a Karthan és Amroth (a s'Ilessid királyság) 
közötti háborúhoz. Történt egyszer, hogy egy amrothi gabonakereskedő 
s'Ffalenn hajósokat bérelt fel, hogy egy másik szigetre szállítsák a terményét, ott 
ugyanis az aszály tönkretette az egészet. Maga a király fizette a kereskedőt és a 
szállítót, hogy az éhezőket minél hamarabb ellássák.
 
A gabona időben meg is érkezett, de ekkor hatalmas vihar készült kitörni. A 
terményt sietve elhelyezték egy kikötői raktárban. Ezt azonnal tovább kellett 
volna szállítani, de a raktártulajdonos fia - aki az áruért felelt - megsérült 
rakodás közben. A beosztottja viszont közel sem volt becsületes, és a gabona 
egy részét ellopta, hogy a feketepiacon jó pénzért értékesítse. Hogy elrejtse a 
nyomokat, leitatta a raktárfelügyelőt és lefizette a korrupt kikötői hivatalnokot.
Így tehát a rakomány többi része a raktárban maradt. A s'Ffalenn kapitány 
elhagyta a kikötőt, hogy inkább a nyílt vízen vészelj át a vihart. Épségben 
visszatért Karthanbe, és nem is sejtette, hogy valami baj lenne. A raktárban 
tárolt gabona viszont megpenészedett, mert a vihar megrongálta a tetőt.
A bűnösök, hogy elrejtsék a mulasztást, igyekeztek mindent a s'Ffalenn 
kapitányra fogni. A maradék gabonát a tengerbe öntötték, hogy az éhezők ne 
lázadjanak fel ellenük, és eltüntették a szállítás nyomait. A rakomány-listát és a 
többi feljegyzést megsemmisítették. Amikor az éhezők fellázadtak a hatóságok 
ellen a szemtanúk nagy része életét vesztette a zavargásokban. Karthan a 
fizetségért küldött, Amroth pedig fizetett. Az apró sziget eközben válságos 
helyzetbe került, amelyről a külvilág mit sem tudott. Végül elkeseredett üzenet 
érkezett Királyrévbe: az emberek éheznek, a gyermekek meghalnak, és egy 
szem gabonát sem kaptak. Az egyik s'Ilessidet a szigetre küldték, hogy vizsgálja 
ki a helyzetet.
 
Hazug hivatalnokok fogadták, akik saját bőrüket akarták menteni. Azt állították, 
hogy nem kapták meg a szállítmányt. Egy küldöttség indult Karthanbe, hogy 
magyarázatot követeljen a látszólag meg sem történt szállításért, és kárpótlást a 
szigeten kialakult helyzetért. Azt akarták, hogy a s'Ffalennek ezen felül 
szállítsanak le még egy rakomány gabonát. Karthan azonban tagadta a vádakat. 
A kapitány megesküdött, hogy megfelelően leszállította a rakományt. Mivel tél 
volt, ezért egyetlen felesleges szem gabonával sem rendelkeztek. A s'Ilessid 
követ elégedetlenül távozott, de birtokába került az eredeti szállítólevél, 
amelyen a raktáros aláírásával ismerte el az áru átvételét.
 
A férfit Királyrévben meggyilkolták, miközben épp az uralkodóhoz tartott. A 
dokumentumoknak nyoma veszett. Hogy ez az útonállók műve volt, vagy a 
sziget korrupt hivatalnokai tették, akik rettegtek a lelepleződéstől, sosem derült 
ki. Újabb küldöttség utazott Karthanbe. Az itteniek úgy gondolták, hogy saját 
maguk bizonyítják be az ártatlanságukat Amroth királya előtt, ezért mindkét 
delegáció visszaindult Királyrévbe. Két s'Ffalenn és két s'Ilessid fiú is utazott 
velük. De a tengeren újabb szerencsétlenség történt. Mind a négy ifjú meghalt 
ételmérgezésben. A holttesteket a tengerbe dobták a kapitány parancsára, majd 
visszafordultak Karthanbe.
 
Amroth királyának egyik tanácsadója azt állította, hogy a gyermekeit megölték. 
A férfit természetesen a sziget hivatalnokai pénzelték. Mindkét királyi család 
szörnyű veszteségeket szenvedett, és felszínre kerültek a feszültségek. A 
s'Ilessidek a s'Ffalenneket okolták egy egész sziget szenvedéséért, akik viszont 
cselszövést sejtettek a háttérben, mert az eredeti dokumentumok Királyrévben 
tűntek el.
 
A tárgyalásokat beszüntették, és a s'Ilessidek egyértelmű követeléssel álltak elő: 
pénzt vagy gabonát. Végül újabb találkozóra került sor, amelyen mindkét fél 
csípős szavakkal illette a másikat. A sziget korrupt tisztviselői azonban remek 
munkát végeztek a nyomok eltüntetésével. A végeredmény az lett, hogy Amroth 
hadserege partra szállt Karthanben, és sót szántottak a termőföldbe, hogy 
hasonló szenvedést okozzanak. A karthani hajósok ezáltal kalózkodásra 
kényszerültek, hogy ne haljanak éhen. Innen már csak egy lépés volt a háború, 
amely nemzedékek óta tombol Dascen Elur világában.
 
5561-ben a s'Ahelas mágusok megfejtették az elemi mágia titkait, és kezdtek 
elmélyülni ebben a tudományban. Talera s'Ahelas hercegnő feleségül ment 
Amroth királyához, hozományként pedig elemi mágiával megáldott fiút szült a 
világra 5613 nyarán - Lysaer s'Ilessidet. A fiú a fény irányításának 
képességével született, de amikor az asszony megtudta, hogy férje a s'Ffalennek 
elleni háborúban akarja felhasználni a gyermeket, tiltakozni kezdett. Végül 
viszályuk házasságtöréshez vezetett, és a hercegnő Karthan királyához 
menekült. Kettejük között szenvedélyes szerelem szövődött, amelynek 
gyümölcse Arithon s'Ffalenn (5615 tele), aki az árnyak mestere. Így történt, 
hogy a két herceg nemcsak egy család adományát (a s'Ilessid igazságérzetet és a 
s'Ffalenn könyörületet) örökölte, hanem anyai ágon a jövőlátást is. Talera 
hercegnő a s'Ahelasok tornyába, Rauvenbe vitte Arithont, hogy biztonságban 
felnevelhesse. Az asszony pár év múlva lázban meghalt, és a fiút nagyapja, az 
akkori főmágus tanította.
 
Arithon később elfogadja apja örökségét, és esküt tesz, hogy felvirágoztatja 
Karthan földjét: mágiával teszi termékennyé a vidéket. De a terv számtalan 
nehézségbe ütközik, és sokkal lassabban haladnak a vártnál. Ezért hajóra száll, 
hogy Rauventől (a s'Ahelas mágusok szigete, ahol ő is nevelkedett) kérjen 
segítséget. A hajó azonban Amroth flottájába botlik. Arithon apja életét veszti, ő 
pedig fogságba kerül, majd száműzik a Világköz Kapun keresztül, vissza Athera 
világára...
A Hetek Szövetsége 
Athera történelmében már sok utalás volt a Hetek Szövetségére. A varázslókat 
az őssárkányok álma idézte meg egy másik világból, hogy segítsék a parávokat a 
sárkányivadékok elleni küzdelemben, és ezáltal bűnbocsánatot nyerjenek 
korábban elkövetett bűneikért. Amikor győzedelmeskedtek, egyezséget kötöttek 
az ősi népekkel, hogy bizonyos feltételek mellett engedélyezik az emberek 
letelepedését a kontinensen. Így a szolgálatuk nem ért véget az ivadékok 
legyőzésével; az ő feladatuk lett a Főegyensúly Törvényének betartatása. A 
Szövetség tagjai:
 
Sethvir, halandó nevén Calum Kincaid. ő találta fel a szörnyűséges fegyvert, 
amely elpusztította az emberek korábbi világát. Miatta kényszerültek 
Atherára menekülni az emberek, beleértve a Koriathain Rendet is. Althain 
őrzőjeként is ismerik, mert a parávok eltűnése után ő az Althain Torony 
lakója.
 Asandir, a Királykoronázó. A nevét azért kapta, mert ő koronázta meg Athera 
összes nagykirályát. Ezen kívül számtalan néven ismerik, mert a Hetek egyik 
legtevékenyebb varázslója, aki az emberekkel legközelebbi kapcsolatban áll.
 Traithe. ő zárta le a Délkaput a Ködszellem áttörésekor. A lény megtámadta 
az elméjét, ezért csaknem elpusztította saját magát, hogy a szellem ne vegye 
át az uralmat felette. Mágikus képességei nagy részét elveszítette, de sikerült 
megmenteni a kontinenst az azonnali pusztulástól.
 Luhaine. A lázadás folyamán életét veszítette Telmandir bukásakor, amikor 
Havish uralkodóját mentette ki a forrongó csőcselék karmai közül. Azóta 
fizikai teste nincs, szellemvarázslóként tevékenykedik.
 Kharadmon. ő is test nélküli mágus, akkor halt megö amikor a seardluinek 
lerombolták Ithamont a Másodkorban. Neki köszönhetően maradtak túlélők, 
akik az energiafókusz segítségével el tudtak menekülni.
 Ciladis, az Elveszett. A Harmadkorban, a parávok eltűnése után indult a 
felkutatásukra. Azóta még a Hetek sem tudnak hollétéről.
 Davien, az Ĺruló. A lázadás kirobbantója. A Hetek ítélete alapján 
megfosztották fizikai valójától, majd önkéntes száműzetésbe vonult. 
Számtalan mágikus helyszín az ő keze munkáját dicséri, az Ötszáz Éves 
Szökőkúttól egészen a Sziklakürtőig.
Még ketten tartoznak a Hetekhez, akik természetesen nem teljes értékű tagok:
 Verrain, Mirthlvain Figyelője. Luhaine tanítványa, akire a Mirthlvain-mocsár 
felügyeletét bízták.
 Dakar, a Részeges Próféta. Asandir tanítványa, aki szerény mágikus 
képességekkel rendelkezik, de jóslatai nagy jelentőséggel bírnak. Alig tanúsít 
érdeklődést a világ dolgai iránt, általában nyakig merül a földi jókban. 
A Koriathain Rend
A Rendet az Atherán élő emberek megsegítésére hozták létre. Tagjait 
korianeknek nevezik, akik tulajdonképpen korlátozott hatalommal rendelkező 
varázslónők. Jóslatokkal és a kontinenst behálózó mágikus sávok figyelésével 
szerzik az információikat, majd ezek alapján cselekszenek. Céljuk, hogy minél 
több emberi életet megmentsenek, és elejét vegyék a természeti katasztrófáknak. 
Járatosak a gyógyítás tudományában, ismerik a füveket és főzeteket, valamint 
képesek elűzni az iyateket. 
Gyakran azonban a helyesnek képzelt célokból nem az emberiség érdekében 
végrehajtott cselekedetek születnek. Ugyanis nem mindig képesek helyesen 
felmérni a távoli jövőt. A Hetek Szövetségével éppen ezért nem ritkák az 
összetűzések. Előfordul, hogy beavatkoznak a természet rendjébe is; 
megváltoztatják az időjárást, felborítják a mágikus sávok egyensúlyát, sőt a 
későbbiek folyamán egyre aljasabb cselszövésekre ragadtatják magukat, 
amelyek néha még a megfogyatkozott Hetek Szövetségét is nehéz próbatételek 
elé állítja.
 
Vezetőjük a Legfőbb (a Rend nagyasszonya), aki az összes fontos döntést hozza. 
Alatta áll az Elöljárók Tanácsa. A rendtagok életenergiája elválaszthatatlan 
kapcsolatban van a nyakukban hordott kristállyal, illetve a Legfőbb irányítása 
alatt álló fókuszkővel, amely a lélek egy részét is magába zárja. Árvák és rájuk 
bízott leánygyermekek válhatnak taggá, amennyiben még kiskorukban 
fogadalmat tesznek. Ez egész életükre szól, és így hangzik:
 
Megtagadom a hús minden vágyát, szentül ígérem.Félreteszem a szív minden kötődését,
 Fűzzön az családhoz, férjhez vagy szeretőhöz, szentül ígérem.
 Ha meginog vagy kifakul elkötelezettségem,
 Minden, ami vagyok, test és lélek vesszen el.
 Szentül ígérem mindezt az Elöljárók Tanácsa előtt.
 A kristály mintája előtt feltárom lelkem és személyiségem,
 Hogy biztosítékul szolgáljon hátralévő életemben.
 
 
A Hetek Szövetségétől eltérően a varázslónőket nem köti a Főegyensúly 
Törvénye, ezért közvetlenül is beleavatkozhatnak az emberi sorsokba. Ezt pedig 
néha csak dacból is megteszik, hogy szembeszegüljenek a Hetekkel, akik 
szerintük gyalázatos módon nem vették figyelembe a véleményüket a 
parávokkal kötött egyezmény megalkotásakor.
 
Habár az egyes varázslónők hatalma nem túl jelentős, a nagyobb 
fókuszkristályokkal egyesíteni tudják erejüket. A legnagyobb ilyen ametiszt 
fókusz, a Nagy Kapukő a lázadás során elveszett. Ezért kénytelenek beérni a 
viszonylag gyengébb akvamarinnal, a Skyron Fókusszal.
 
A Rendnek számtalan tagja van az elöljáróktól az egyszerű beavatottakon 
keresztül az inasokig (az ő kivételükkel csak nők lehetnek a rendházakban, de az 
inasok is csupán serdülőkorukig szolgálhatnak). Néhány fontosabb személyiség:
 
Morriel, a Legfőbb. A Harmadkor 4212. Esztendeje óta a Rend vezetője. 
Szeretné már továbbadni a tisztségét, de még nem találta meg a megfelelő 
utódot.
 Lirenda, az Első Varázslónő. Morriel után ő a legmagasabb rangú 
varázslónő. Reményei szerint hamarosan átveszi a Rend vezető tisztségét, de 
az események ezt nem teszik lehetővé.
 Elaira. Egyszerű beavatott, aki önfejűsége miatt gyakran kerül szembe az 
elöljárókkal. Az Arithon s'Ffalennhez fűződő érzelmei miatt kiemelt 
szerephez jut.
Ők tulajdonképpen Athera népessége. A Barbárok, avagy ahogy magukat 
nevezik, a törzsek voltak a parávok által kijelöl uralkodók, és közülük kerültek 
ki a fontos tisztségek betöltői. Talán nem is annyira uralkodók voltak, mint 
közvetítők a parávok és az emberek között. A királyi alkotmányok garantálták 
nekik a hatalmat és egyben a kötelezettséget is a természet egyensúlyának 
fenntartására. 
A lázadás után kénytelenek voltak elmenekülni, és az erdőkben/hegységekben 
húzták meg magukat. A fellázadt városok lakói semmisnek nyilvánították a 
királyi alkotmányokat, és a kereskedőcéhek kezébe adták az uralmat. A 
létszámban mindig is kisebbséget alkotó barbárok önmaguktól nem tudták 
megtermelni a megélhetéshez szükséges élelmet, ezért gyakran fosztogatták a 
városi kereskedő karavánjait.
 
A városok ezért a katonaság mellett fejvadászokat képeztek ki, akik feladata a 
barbárok levadászása. Hogy jobban ösztönözzék ezeket a profi zsoldosokat, 
fejpénzt fizetnek minden egyes barbár skalpért, attól függően, hogy az milyen 
előkelő családból került ki.
 
A fentiekből következően a törzsek a paráv hagyomány őrzői, de túl kevesen 
vannak ahhoz, hogy akaratukat érvényesíteni tudják. A városlakók azonban 
irtóznak mindentől, ami a régi időkre emlékezteti őket. Ha valakit mágiával 
gyanúsítanak, azt néhány vidéken tárgyalás nélkül kivégzik, illetve a városlakók 
kerülik a vadont és a kísértetjárta paráv romokat, mert azok megőrjítik az 
egyszerű embert".
 
Természetesen minden nagykirályságban megvannak a szembenálló erők, hiszen 
az uralkodókhoz közel állókat nem sikerült elpusztítani a lázadás során. A 
villongások intenzitása területenként változik, attól függően, hogy a városok 
milyen hatalomra tettek szert.
A könyvsorozatról röviden A sorozat könyvei: A ködszellem átka I., A ködszellem átka II., Merior hajói I., Merior hajói II., A vastmarki ütközet I., A vastmarki ütközet II., A száműzött herceg I., A száműzött herceg II., Összeesküvés I., Összeesküvés II., A végzet hegyei I., A végzet hegyei II., Stormed Fortress
 A sorozat írója: Janny Wurts
 | Létrehozás: 2003. szeptember 17. 21:14:22 | Utolsó frissítés: 2022. május 5. 16:50:33 |  Nyomtatási forma | 
 |